A magánnyugdíjpénztárak a befizetett tagdíjak jelentős részét kötvényekbe fektették. A kötvény pedig nem készpénz, és nem is lehet egy pillanat alatt készpénzre váltani. (Vagy csak hatalmas veszteségek árán.)
Egy rendes bank is csődbemegy, ha az összes betétes egyszerre próbálja kivenni a pénzét, pedig ők (bizonyos határok között) fel vannak készülve arra, hogy a betétes bármikor besétálhat és kérheti a pénzt. A Postabank is részben ezért került annak idején csődközeli helyzetbe.
A nyugdíjpénztárak esetében viszont nem kell arra számítani, hogy az ügyfél az egyik nap besétál, hogy egy összegben felvegye a megtakarításait. A nyugdíjbavonulást törvények szabályozzák, ezért a pénztár előre tervezheti, hogy mikor kinek mennyi pénzt kell majd kifizetnie. Ez az előre tervezhetőség az oka annak, hogy a pénzt hosszú távra fektetik be. Kötvényeket, inagatlanokat vásárolnak.
A hosszú távú befektetésekkel viszont van egy nagyon nagy baj: ha hirtelen kell megszüntetni őket, óriásit bukunk rajta. Ha egyik napról a másikra a piacra kerül 3000 milliárd forintnyi kötvény és ingatlan, az hihetetlenül lenyomja az árakat. Egy ilyen esemény könnyen a magyar kötvénypiac összeomlásához vezethet.
A magánnyugdíjpénztárak megszüntetésével nem fog 3000 milliárd forint befolyni az államkasszába, csak a töredéke. E mellett pedig tönkretesszük a kötvénypiacot (ami a befektetések finanszírozásának, és ezzel együtt a gazdasági növekedésnek az egyik legfontosabb forrása), leértékeljük a forintot (ami a devizahitelesek helyzetét mégtovább nehezíti), és az egész országot rendkívül nehéz helyzetbe hozzuk.
Szépen lassan tényleg eljutunk oda, hogy Kósa Lajosnak igaza lessz, és Magyarország is a görögök sorsára jut. Ez azonban egyértelműen az Orbán/Matolcsi páros hibája lesz.
