Tudom, hogy ma sok embernek komoly ellenérzései vannak a romákkal szemben. Nem állítom, hogy ezeknek nincs oka. Biztos vagyok benne, hogy nehéz lehet az élet egy borsodi kis faluban. Viszont ettől még az előítéletek nem indokoltak.
Tény, hogy a romák átlagos iskolai végzettsége jóval az átlag alatt van. Tény, hogy sokkal magasabb körükben a munkanélküliség, és sokkal alacsonyabb az átlagos kereset. Tény, hogy a kis értékű bűncselekmények jelentős részét ők követik el. Tény, hogy ezeknek a romák által elkövetett bűncselekményeknek a száma az ország egyes területein kiugróan magas. Tény az is, hogy a romák között jóval magasabb a börtönviseltek aránya, mint a nem-romák körében.
Ezek mind tények: aligha lehet velük vitatkozni. Nem meglepő, hogy ez komoly feszültségekhez vezet. Senki nem szereti az olyan szomszédot, aki ellopja a tyúkjait. Tökéletesen érthető, hogy egy ilyen helyzetben az emberek hajlamosak általánosítani, és azt mondani, hogy minden cigány ilyen. Tökéletesen érthető, de nem elfogadható. Az, hogy ismerjük az okait, még nem teszi szalonképessé az előítéletet.
Az előítéletekkel több igen komoly probléma is van. Ezek közül az egyik legfontosabb az, hogy az előítélet nem válogat. Ha egyszer egy csoportra rásütünk egy bélyeget („ezek mind tolvaj disznók”), azt a csoport minden tagjának viselnie kell. Azoknak is, akik nem követtek el semmit. Azoknak is, akik ugyanúgy szenvedőalanyai ezeknek a bűnöknek, mint a nem-romák. (Sőt: még inkább. Nekik nem csak a bűnözők okoznak károkat, hanem a többségi társadalom előítéletei is.)
Még ha a romák többsége valóban bűnöző lenne is (megjegyzem: nem azok), akkor is lenne köztük ártatlan. Én személy szerint úgy érzem, hogy igazságosabb néhány bűnöst futni hagyni, mint esetleg megbüntetni néhány ártatlant. (Különösen akkor, ha „csak” kis értékű vagyoni kárt okozó bűncselekményről van szó.)
Talán ennél is komolyabb probléma, hogy az előítélet és a kirekesztés nem old meg semmit. Zavar a „cigánybűnözés”? A megoldás nem a Jobbik. Nem lehet minden tyúktolvajt életfogytiglanra ítélni. Viszont ha nem kap életfogytiglant, akkor egy nap kijön a börtönből, és ugyanúgy lopni fog, mint korábban, mert nincs más választása. A helyzeten nem lehet változtatni a büntetési tételek szigorításával.
Félreértés ne essék, nem állítom, hogy a szigorú büntetéseknek nincs elriasztó ereje. A nagyon szigorú büntetések valószínűleg tényleg csökkentik valamilyen mértékben a bűnözést. A probléma az, hogy nem igazságosak (a büntetésnek illene arányosnak lennie az elkövetett bűnnel), nem költséghatékonyak (A börtönbüntetés sokba kerül az államnak. Gyakran sokkal többe, mint az okozott kár.) de legfőképpen nem szüntetik meg a bűnözés kiváltó okait. E nélkül pedig legjobb esetben is csak tüneti kezelést adhatnak.
A okok feltérképezése és kezelése nélkül a problémák újra és újra előjönnek. Az igazságszolgáltatási rendszer szélmalomharcot vív. A „cigánybűnözést” nem lehet azzal megszüntetni, hogy mindenkit gettókba zárunk. Az egyetlen járható út az alap-probléma kezelése. Meg kell szüntetni a cigányság szeparációját! (Itt főleg a szociális- és nem a kulturális értelemben vett elkülönülésre gondolok.)
Tudom, hogy az Egyesült Államokat követendő példaként felhozni vörös posztó a szélsőjobboldaliak szemében. Ennek ellenére érdemes megnézni a négerek (bocsánat: afroamerikaiak) helyzetét az USA-ban. Pár évtizede ők is a magyar cigánysághoz hasonló (sőt: még reménytelenebb) helyzetben voltak. Ma pedig Barack Obama az Egyesült Államok elnöke.
Az, hogy ez lehetséges, nem a szigorú büntetéseknek köszönhető. Az, hogy ma már nem meglepő, ha az ember egy afroamerikai ügyvédet/tábornokot/professzort lát, nem annak köszönhető, hogy a bűnözők a börtönben ülnek. Sokkal inkább annak, hogy az USA-ban évtizedek óta módszeresen harcolnak az előítéletek ellen.
Nézzétek csak meg az amerikai filmeket. A főgonosz szinte soha nem néger. Sőt: ha a „gonoszok” között van néger, akkor a politikai korrektség megkívánja, hogy legyen egy „jó” néger is. A filmekben sokkal gyakrabban jelennek meg művelt, iskolázott négerek, mint a valóságban. Az, hogy a filmekben inkább megbízhatónak mutatják be őket, csökkenti a többségi társadalom előítéleteit, és lehetővé teszi, hogy azok, akik érdemesek arra, felemelkedjenek.
Nyilván a dolog sokkal komplexebb ennél. Hollywood a receptnek csak egy eleme, de kiválóan mutatja azokat az erőfeszítéseket, amiket az integráció érdekében tettek/tesznek az USA-ban. Azt sem állítom, hogy odaát minden fenékig tejfel. A nagyvárosoknak ma is vannak olyan negyedei, amikhez képest a Miskolci problémák semmiségnek tűnnek. De náluk legalább valami elindult. Van remény a változásra. Mi elmondhatjuk ugyanezt?
