Bevallom őszintén, pár évvel ezelőtt megpróbáltam elolvasni a Whipping Start, de aránylag hamar abbahagytam: úgy éreztem, hogy ez egy hatalmas hülyeség. Azoknak, akik nem ismernék: a főszereplő a Szabotázs Hivatal (Bureau of Sabotage) egyik ügynöke. A ConSentient univerzumban a kormányzat olyan hatékonnyá vált, hogy pillanatok alatt képesek új törvényeket hozni, és megkezdeni azok alkalmazását. Sokkal gyorsabban, mint hogy bárkinek is lehetősége lenne felmérni ezek várható hatásait. Ezért jött létre a Szabotázs Hivatal. Feladata a kormány/hatóságok munkájának akadályozása és lelassítása, ez által időt adva az egyes intézkedések hatásainak felmérésére, még az előtt, hogy túl késő lenne.
Elsőre az egész óriási sületlenségnek tűnik. (Ezért is hagytam félbe a könyvet…) Nekünk leggyakrabban pont abból vannak problémáink, hogy a bürokrácia nagyon lassan dolgozik. Hetekbe, hónapokba (sőt akár évekbe) telik mire a hatóság döntést hoz, megad egy engedélyt, kiállít egy igazolást, vagy épp megszületik egy bírósági ítélet. Az, ha valaki a hatóságok munkáját szántszándékkal akadályozni próbálja elfogadhatatlan: nem csak az adófizetők pénzét pazarolja a költségek növelésével, de meghosszabbítja a várakozási időket is.
Így gondoltam egészen mostanáig. A Fidesz kormány viszont meggyőzött arról, hogy Frank Herbert már negyven évvel ezelőtt ráérzett valami nagyon fontosra.
----
A törvények azok a szabályok amik mindannyiunkra ugyanúgy vonatkoznak. Ezek szabják meg, hogy mit szabad és mit nem. Ezeken múlik, hogy milyen jogaink és kötelességeink vannak. Ezek mondják meg, hogy az állami szerveknek hogyan kell működniük. Ezek a szabályok mindannyiunk életét erősen befolyásolják. Ezért fontos, hogy ezek a szabályok jók legyenek, és tényleg az emberek többségének az érdekeit szolgálják.
Az elmúlt nyolc (de főleg az utolsó négy) év kormányzati munkája alapján a választók (teljes joggal) elfordultak az MSZP-től. A választásokon a Fidesz elsöprő győzelmet aratott: megszerezték a parlamenti helyek több mint kétharmadát, amivel gyakorlatilag tejhatalmat kaptak. Ezt a hatalmat pedig ki is használják.
Az új parlament megalakulása óta soha nem látott ütemben születnek az újabbnál újabb törvények. A nagy sietségben gyakorlatilag figyelmen kívül hagyják a törvényhozás eddig általánosan elfogadott íratlan szabályait. Az új törvények nem mennek keresztül a bizottságokon. Nincs társadalmi vita. Nem kérik ki senkinek a véleményét, vagy ha valaki mégis kritikát fogalmaz meg, azt egyszerűen figyelmen kívül hagyják. (Nem mintha a kritikára túl sok lehetőség lenne: a törvények beterjesztése és a záró-szavazás között gyakran annyi idő sincs, ami alatt végig lehetne olvasni az adott tervezetet, nem hogy megfelelően mérlegelni azt…)
A kétharmados többség birtokában sorra kiiktatják a demokratikus intézményrendszernek azokat az elemeit, amik bármi módon akadályozhatnák tevékenységüket. A bizottságokat kikerülik. Társadalmi vitára nincs idő. A különböző ellenőrző szervek élére a saját embereiket ültetik. Olyan új köztársasági elnököt választanak, aki nem csak egyértelműen pártpolitikus, de előre deklarálta, hogy nem kíván az útjába állni a törvényhozásnak. (Pedig a köztársasági elnöknek pont ez lenne az egyik legfontosabb feladata.)
Számomra soha nem volt szimpatikus Sólyom László. Egy dolgot viszont el kell ismerni: mindig szem előtt tartotta az alkotmányosságot. Ha egy törvénnyel kapcsolatban alkotmányossági aggályok merültek fel, megtette, amit a köztársasági elnök ilyen esetekben tehet. Az új elnöktől ilyesmire aligha számíthatunk.
Nem mintha lehetőség lenne bármi hasonlóra: az új kormány a kétharmados többség birtokában tetszése szerint módosíthatja az alkotmányt. Úgy tűnik, hogy ezzel a jogosítványával a legkisebb lelkiismeret-furdalás nélkül él is. A kormányváltás óta többször megesett, hogy az alkotmányt azért módosították, hogy egyes intézkedéseiket ne lehessen alkotmányellenesnek minősíteni.
Ezzel a legfőbb probléma az, hogy az alkotmány az ország alaptörvénye. Ebben vannak lefektetve azok a legalapvetőbb jogok és szabályok, amihez mindennek és mindenkinek igazodnia kellene. A célja az, hogy egyfajta keretet teremtsen a többi törvény számára: megszabja a törvényalkotó mozgásterét. Az egyes törvényeket úgy kell(ene) megírni, hogy azok megfeleljenek az alkotmányban lefektetett alapelveknek. Az új kormány ennek pont az ellenkezőjét teszi: ha alkotmányossági aggályok merülnek fel egy törvénnyel kapcsolatban, akkor az alkotmányt igazítják hozzá a törvényhez, és nem a törvényt az alkotmányhoz.
----
A kétharmados többség birtokában a kormánynak mindehhez joga van. (A kétharmados többség birtokában a kormánynak mindenhez joga van.) Ezekkel a jogokkal élnek is. Elmondásuk szerint azért, mert a választópolgároktól soha nem látott mértékű felhatalmazást kaptak. Ezzel több probléma is van:
2. Az az állítás, mely szerint a választópolgárok felhatalmazták őket ezekre az intézkedésekre azért is sántít, mert a választások előtt a Fidesz által tervezett intézkedésekről gyakorlatilag semmi konkrétumot nem lehetett tudni. A 29 pontos programot is csak a Kósa/Szíjjártó nyilatkozatok után dobták össze sebtében.
----
A fentiek alapján úgy érzem, hogy a Kormány eddigi tevékenysége az egyes intézkedések és törvények tartalmától függetlenül teljességgel elfogadhatatlan. A demokratikus rendszerbe beépített ellenőrző funkciók kiiktatása, és a sebtében összetákolt, átgondolatlan intézkedések serege semmiképpen nem lehet jó.
De Frank Herbert-nek hála ismerjük a megoldást a fenti problémára. Javaslom, hogy a készülő új alkotmányba foglalják bele a Szabotázs Hivatal felállítását is. A magyar politikai közéletben (sajnos) könnyedén lehet találni rengeteg olyan embert, aki a hivatal kiváló ügynökei lehetnének.
----
Nem hiszem, hogy a hivatal valaha is létrejönne. Egy dologban viszont biztos vagyok: újra elő fogom venni Frank Herbert könyveit. Megértettem, hogy igenis van értelme a Szabotázs Hivatalnak.
