Ezekben semmi különösebben meglepő nincs. Nagyjából egybecsengenek azzal, amit korábban mondott, és amire számíthattunk a Fidesz oktatáspolitikusaitól.
Van itt azonban egy megjegyzés, ami számomra – ha nem is meglepő – mindenképpen elgondolkodtató. Az államtitkár asszony szerint "felborult a nemzeti műveltség, Harry Potter lassan kiszorítja János vitézt."
De mi a baj Harry Potterrel?
János vitéz egy árva, aki bátorságának és rátermettségének köszönhetően (sok-sok kaland és szenvedés után) a történet végén elnyeri méltó jutalmát, és Tündérország királyává válik. Ezzel szemben Harry Potter egy árva, aki bátorságának és rátermettségének köszönhetően (sok-sok kaland és szenvedés után) a történet végén elnyeri méltó jutalmát, és a világ egyik leghatalmasabb varázslójává válik. Micsoda különbség! :)
És persze mindketten rátalálnak az igaz szerelemre. Mindkét esetben győz a jó a gonosz felett. Mindkét mű a szegények/elnyomottak felülkerekedését hirdeti a megpróbáltatásokon.
Persze a Harry Potter történet kicsit terjedelmesebb, mint a János Vitéz. Így jut benne hely pár más dologra is, ami a mai fiatalok számára fontos lehet. Így például láthatjuk, hogy milyen fontos is a család és a barátok. Tanúi lehetünk egy tinédzser szellemi/érzelmi fejlődésének. Megtanuljuk azt is, hogy általában a szerelem sem olyan egyszerű, mint a János Vitézben.
De szó esik itt jó pár napjainkban aktuális társadalmi kérdésről is. Megtanuljuk, hogy miért helytelen a kirekesztés. Az ötödik és hetedik könyvben elég részletesen láthatjuk, hogy milyen is egy elnyomó hatalom uralma alatt élni. Megértjük, hogy miért baj az, ha a hatalmon lévők kézi vezérléssel működtetik a médiát, és milyen fontos a sajtószabadság. Láthatjuk, hogy miért fontos az igazságszolgáltatás függetlensége. Annak is tanúi lehetünk, hogy milyen gondokat vet fel, ha az oktatáspolitikát egy konzervatív vénasszonyra bízzák.
Lehet, hogy pont ezek zavarják az államtitkár asszonyt? (Dolores Umbridge magyarhangja Hoffmann Rózsa)
Az sem utolsó szempont, hogy a Harry Potter könyvek néhány éve íródtak, így a magyar fordítás is viszonylag friss. A János Vitéz nyelvezete ezzel szemben régies, és a verses forma sem könnyíti a megértést. A probléma főleg a kisebb gyerekeket érinti: pont azokat, akik szórakoztatónak találhatnának egy effajta mesét. Félreértés ne essék: a Harry Potter is mese, de sokkal közelebb esik ahhoz, amit manapság „fantasy”-nak nevezünk, így az idősebbek számára is élvezhető.
Az eredeti könyvek nyelve angol, ráadásul aránylag könnyen érthető. Nem egy rajongó van, aki a Harry Potter könyvekből és a Harry Potter könyvek kedvéért tanult meg angolul.
Vagyis a Harry Potter könyvekben komoly potenciál rejlik, amit egy jól felépített oktatáspolitika kihasználhatna. De mi szól a János Vitéz mellett?
Nem meglepő, hogy ezek vonzóvá teszik egy nemzeti-konzervatív politikus számára. Mindazonáltal nem lenne szabad leírni a Harry Potter könyveket. Ezek ugyanis (nem meglepő módon) nagyon népszerűek a gyerekek körében. A fiatalok ezeket a könyveket gyakran maguktól is hajlandóak elolvasni, míg a kötelező olvasmányokat parancsra sem. Az ilyen és ehhez hasonló könyvek lehetőséget biztosítanak arra, hogy a gyerekeket rászoktassuk az olvasásra, és akkor talán egy-egy könyvet is hajlandóak lesznek kézbe venni nem csak a TV-távirányítót.
Nincs semmi baj a János Vitézzel. Nem mondom, hogy a tananyagban cseréljük ki Harry Potterre. (Bár ez sem lenne teljesen alaptalan.) De az, ha valaki Rowling könyveit elriasztó példaként említi, az nem tudja, hogy miről beszél. Szomorú, hogy egy ilyen ember irányítja a magyar oktatáspolitikát.
