Édesanyám középiskolai tanár volt. Másfél éve, 59 évesen ment nyugdíjba. Elsősorban azért, mert már akkor is mindenféle változást emlegettek. Attól félt, ha nem megy el nyugdíjba az első adandó alkalommal, amikor tud, megváltoztatják a szabályok, és évekig nem mehet el, vagy csak sokkal rosszabb feltételekkel, mint akkor. Ezért döntött úgy, hogy otthagyja a biztos állását és inkább nyugdíjas lesz.
Most retteg. Lázár és Balsai képviselők ugyanis tegnap benyújtottak a parlamentnek egy javaslatot, mely szerint azoktól a nyugdíjasoktól, akik még nem töltötték be a 62. életévüket, elvehetik a nyugdíjukat. Édesanyám állását azóta viszont betöltötték. Különben is: melyik épeszű iskolaigazgató venne fel egy hatvan éves tanárt, akinek másfél éve van a (jelenleg érvényes) nyugdíjkorhatárig? Nyilván egyik sem.
Ha a parlament elfogadja ezt az elmebeteg javaslatot, akkor anyukámból (életében először) munkanélküli lesz. Pártunk és kormányunk azonban a munkanélküli segély időtartamát is három hónapra csökkentette. Ez azt jelenti, hogy több mint egy éven át egy fillért sem fog kapni! Mióta tegnap este a hírekben hallotta ezt az őrültséget, folyamatosan ezen rágódik.
A kommunizmus legszörnyűbb napjaiban estek meg olyan dolgok, hogy tekintélyes egyetemi professzorokat és más „naplopó” értelmiségieket „átneveltek” gyári munkásnak. Mert a kommunizmus építéséhez kellett a sok dolgos kéz. Úgy látszik, a Nemzeti Együttműködés Rendszerében is meg fogjuk élni, hogy az utcákat majd munkanélküli (helyesebben: „a nyugdíjból a munka világába visszaterelt”) idős tanárok fogják söprögetni. Igazán szívmelengető pillanat lesz, mikor a fiatalok után egykori osztályfőnökük szedegeti majd fel az eldobált csikkeket. :(