Cypher blogja

Bevallom őszintén, hogy a választások után nem igazán tudtam, hogy a Fidesz mihez is fog kezdeni. (Azt hiszem, ezzel nem voltam egyedül…) Mára viszont kezdenek körvonalazódni az elképzeléseik.

Megszorításokra szükség van. Az állam egyszerűen több pénzt költ, mint amennyi bevétele van, ezt pedig csak hitelből tudja finanszírozni. A hitelek viszont hosszabb távon még tovább rontják az egyensúlyt. Ebből az ördögi körből két módon lehet kitörni: lehet növelni a bevételeket, vagy csökkenteni a kiadásokat.

Általában egyik sem szokott népszerű intézkedés lenni, hisz senki nem szereti, ha pénzt vesznek ki a zsebéből. Orbánék zsenialitása abban rejlik, hogy ezt úgy tudják megcsinálni, hogy az emberek többségének nem esik le a tantusz.

Most láttam a hírt, hogy az APEH jövőre nem továbbítja a magán-nyugdíjpénztáraknak a befizetéseket. Értem én, hogy válság, meg hiánycél, meg minden, de akkor is: ez több a soknál.

Az egyik ismerősöm szokta mondogatni, hogy az adó tulajdonképpen rablás. Én ebben nem hiszek. Az állam szolgáltatásokat nyújt a polgárainak, és a szolgáltatások árát hajtja be rajtuk adó formájában. Ez a mostani viszont egy egészen más tészta.

Az új nyugdíjrendszer tulajdonképpen egyfajta kötelező megtakarítás. A törvény megszabja, hogy mindenki köteles a keresetének egy részét félrerakni, amihez majd csak öreg korában férhet hozzá. (OK: tudom, hogy ennél bonyolultabb, de az alapötlet nagyjából ez.) Ehhez képest Orbán most egy évre egyszerűen einstandolta a jövő évi befizetéseimet. A megtakarításaim egy részét a megkérdezésem és a hozzájárulásom nélkül egy évre elveszik tőlem. 

Ez nem adó. Nem átszervezés. Nem szerkezeti átalakítás. Ez kérem egyszerű rablás.

Az alábbi két hír szerepel az index vörösiszap dossziéjában közvetlenül egymás alatt:

• MTA: Nincs nehézfém-veszély
• Greenpeace: Kritikus az arzén és a finompor szintje Devecsernél

Akkor most kinek higgyek?

Rendben: a porra az Akadémia is azt írja, hogy veszélyes, de a nehézfémekkel kapcsolatban pontosan az ellenkezőjét mutatják a mérések mint amit a Greenpeace állít. Nincs is belőlük sok, és ami van az sem oldódik ki...

Ennél is jobban tetszik Illés Zoltán nyilatkozata, mely szerint a gát ellenőrzése a helyi jegyző feledata lett volna. Azonnal tartóztassák le a jegyzőt is! Tömlöcbe az ilyen felelőtlen alakokkal!!!

A fentiek alapján az is egyértelmű, hogy a paksi reaktorokat is helyi jegyző szokta ellenőrizni. Én csak azt nem értem, hogy akkor mégis mivel töltik a napjaikat azok az évvolyamtársaim akik az Országos Atomenergia Hivatalba mentek dolgozni. Mocskos naplopó banda...

Tudom, hogy ma sok embernek komoly ellenérzései vannak a romákkal szemben. Nem állítom, hogy ezeknek nincs oka. Biztos vagyok benne, hogy nehéz lehet az élet egy borsodi kis faluban. Viszont ettől még az előítéletek nem indokoltak.

Tény, hogy a romák átlagos iskolai végzettsége jóval az átlag alatt van. Tény, hogy sokkal magasabb körükben a munkanélküliség, és sokkal alacsonyabb az átlagos kereset. Tény, hogy a kis értékű bűncselekmények jelentős részét ők követik el. Tény, hogy ezeknek a romák által elkövetett bűncselekményeknek a száma az ország egyes területein kiugróan magas. Tény az is, hogy a romák között jóval magasabb a börtönviseltek aránya, mint a nem-romák körében.

Ezek mind tények: aligha lehet velük vitatkozni. Nem meglepő, hogy ez komoly feszültségekhez vezet. Senki nem szereti az olyan szomszédot, aki ellopja a tyúkjait. Tökéletesen érthető, hogy egy ilyen helyzetben az emberek hajlamosak általánosítani, és azt mondani, hogy minden cigány ilyen. Tökéletesen érthető, de nem elfogadható. Az, hogy ismerjük az okait, még nem teszi szalonképessé az előítéletet.

Eddig nem sok komment érkezett ahhoz, amit írtam. Hiába: minden kezdet nehéz. (No meg persze nekem sem volt túl sok időm mostanában újabb posztokat írni.) Mindenesetre eddig a legtöbb komment wmiki nevéhez fűződik. Úgy érzem, hogy megérdemli, hogy az egyik kérdésére külön posztban válaszoljak. Rajta kívül valószínűleg úgysem sokan olvassák… :(

„miért lennének egely ötletei sültbaromságok?”

Hát, kedves wmiki, ennek számos oka van. Először is, nem csak személy szerint Egely Györgyel van probléma, hanem az Ő nevével fémjelzett csoporttal. Egely úr (és társai) sajnos elég termékeny feltaláló(k), nekem pedig egyéb elfoglaltságaim miatt nem adatott meg a lehetőség, hogy valamennyi korszakalkotó találmányával (találmányukkal) és felfedezésével (felfedezésükkel) megismerkedjek, ugyanakkor azok, amikről hallottam egyértelműen és vitathatatlanul a sültbaromság kategóriájába tartoznak. Nézzünk egy konkrét példát!

Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár sok mindenről beszélt a püspökladányi tanévnyitón. Vannak ezek között olyanok, amikkel egyet lehetne érteni (pl. a tanárok fizetésének rendezése), bár a közeljövőben valószínűleg nem valósulnak meg. Vannak olyanok is, amik erősen megkérdőjelezhetőek, mint pl. az „ismeretterjesztés” előtérbe helyezése a kompetenciák elsajátításával szemben. (Értsd: a gyerek csak ne akarjon gondolkodni, inkább magolja be, hogy mit gyártanak Csajágaröcsögén…)

Ezekben semmi különösebben meglepő nincs. Nagyjából egybecsengenek azzal, amit korábban mondott, és amire számíthattunk a Fidesz oktatáspolitikusaitól.

Van itt azonban egy megjegyzés, ami számomra – ha nem is meglepő – mindenképpen elgondolkodtató. Az államtitkár asszony szerint "felborult a nemzeti műveltség, Harry Potter lassan kiszorítja János vitézt."

De mi a baj Harry Potterrel?

Furcsa dolog ez. Ha megpróbálnám felsorolni, hogy mik is azok az értékek, amiket fontosnak tartok, valószínűleg az LMP lenne az a párt, aminek az elképzelései legközelebb állnak az enyémhez. Sőt: kitöltöttem a Progresszív Intézet hopnlapján lévő tesztet, és majdnem pont az LMP mellé rakott a térképen.

De sajnos ez nem elég. Az ember gyakran nem valakire/valamire szavaz, hanem valaki/valami ellen. Minden politikai pártnak vannak olyan vonásai, amik nem szimpatikusak. A kérdés az, hogy ez az ellenszenv mennyire erős. Van egy küszöb, ami fölött akkor sem tudok tiszta szívvel az adott pártra szavazni, ha más szempontból szimpatikus lenne.

Frank Herbertről a legtöbbeknek a Dűne jut az eszébe. Közel harminc könyve közül viszont csak hat játszódik ebben a világában. A nem-Dűne könyvek közül a legismertebbek talán a ConSentient univerzumban játszódó Whipping Star és The Dosadi Experiment. (A magyar címüket sajnos nem tudom. Abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán kiadták-e ezeket Magyarországon.)

Bevallom őszintén, pár évvel ezelőtt megpróbáltam elolvasni a Whipping Start, de aránylag hamar abbahagytam: úgy éreztem, hogy ez egy hatalmas hülyeség. Azoknak, akik nem ismernék: a főszereplő a Szabotázs Hivatal (Bureau of Sabotage) egyik ügynöke. A ConSentient univerzumban a kormányzat olyan hatékonnyá vált, hogy pillanatok alatt képesek új törvényeket hozni, és megkezdeni azok alkalmazását. Sokkal gyorsabban, mint hogy bárkinek is lehetősége lenne felmérni ezek várható hatásait. Ezért jött létre a Szabotázs Hivatal. Feladata a kormány/hatóságok munkájának akadályozása és lelassítása, ez által időt adva az egyes intézkedések hatásainak felmérésére, még az előtt, hogy túl késő lenne.

Elsőre az egész óriási sületlenségnek tűnik. (Ezért is hagytam félbe a könyvet…) Nekünk leggyakrabban pont abból vannak problémáink, hogy a bürokrácia nagyon lassan dolgozik. Hetekbe, hónapokba (sőt akár évekbe) telik mire a hatóság döntést hoz, megad egy engedélyt, kiállít egy igazolást, vagy épp megszületik egy bírósági ítélet. Az, ha valaki a hatóságok munkáját szántszándékkal akadályozni próbálja elfogadhatatlan: nem csak az adófizetők pénzét pazarolja a költségek növelésével, de meghosszabbítja a várakozási időket is.

Így gondoltam egészen mostanáig. A Fidesz kormány viszont meggyőzött arról, hogy Frank Herbert már negyven évvel ezelőtt ráérzett valami nagyon fontosra.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pár: Kissék. Nyolc éve házasodtak össze. Eleinte jól megvoltak. Kiss Pisti jól keresett. Jól éltek: szórták a pénzt. Vettek új autót, meg lapostévét. Még Kubában is voltak nyaralni.

A problémák négy éve kezdődtek. Ahogy a nagy szerelem alábbhagyott Pisti elkezdett egy másik nővel flörtölni. Hiába: a fiatal demokraták nők csábítóak tudnak ám lenni. De a régi asszony sem adta fel egykönnyen. Nem olyan fából faragták. Ígért Pistinek hetet-havat, csak maradjon vele. (Persze Ő könnyen beszélt: úgyis mindent Pisti fizetett…) Végül Pisti vele maradt.

Nem sokkal később kiderült, hogy az asszony hazudott. (Végül is nem meglepő: minden nő hazudik. Vannak dolgok, amikről jobb, ha a férj nem tud…) Ettől persze megromlott a kapcsolatuk. Sokat veszekedtek. Pisti egyre gyakrabban mondogatta, hogy jobb lett volna, ha lelép a fiatal csajjal.